Alapozó ismeretek:
Általános szakmai ismeretek és készségek:
Differenciált szakmai ismeretek és készségek:
Zenekari szólamismeret
Előadói gyakorlat
Felkészülés a diplomahangversenyre
Alapozó ismeretek
A képzés célja:
a hallgatók megismertetése a filozófia alapvető elméleti fogalmaival; általános filozófiatörténeti ismeretek nyújtása; filozófiai szakszövegek olvasása és közös értelmezése révén retorikai, logikai és szakszövegértési képességek fejlesztése.
A tantárgy felépítése:
1. szemeszter
- Bevezetés: a filozófia fogalma, történeti és jelenkori jelentősége. Viszonya a valláshoz, a tudományhoz, a művészethez és az ideológiához
- Preszókratikusok
- Platón
- Arisztotelész
- Sztoa és szkepticizmus
- A középkor bölcselete: Aquinói Szt. Tamás és a skolasztika
- Reneszánsz, reformáció és tudományos forradalom. F. Bacon
- Descartes és a racionalizmus
- Locke és az empirizmus
- Berkeley és Hume
- Francia felvilágosodás
- Kant
- Schopenhauer
- Hegel és a német idealizmus
- Konzultáció, az értékelés előkészítése
2. szemeszter
- Comte és a pozitivizmus
- Nietzsche
- Freud
- M. Schlick, K. Popper és a logikai pozitivizmus
- Wittgenstein és a nyelvfilozófia
- Heidegger
- Sartre és az egzisztencializmus
- Th. Kuhn és a tudományfilozófia a XX. század utolsó harmadában
- Gadamer és a hermeneutika
- Feyerabend és a posztmodern
- Derrida és a dekonstrukció
- Rorty és a neopragmatizmus
- Összefoglalás: a filozófiatörténet áttekintése
- Konzultáció, az értékelés előkészítése
Ajánlott szakirodalom:
Anzenbacher, Arno: Bevezetés a filozófiába (Bp., 1994)
Störig, Hans Joachim: A filozófia világtörténete (Bp., 2002)
Filozófiai kisenciklopédia (Bp., 1993)
Politikai filozófiák enciklopédiája (Bp., 2003)
Filozófiai kalauz (Bp., 1997)
Számonkérés módja:
Mindkét szemeszter végén kollokvium
Az értékelés előre megadott tételek kidolgozása alapján írásban és szóban történik.
A tantárgy felépítése:
I. Az esztétika jelentése, eredete, tárgya, társ- és segédtudományai
Az esztétikai gondolkodás filozófiai és mesterségi hagyománya – A „kallisztikai” és az „általános művészetelméleti” felfogás – A társ- és segédtudományok három fő csoportja: a) humán- élettani b) természettudományi c) történeti.
II. Az esztétika sajátos jellege
Tudományos és művészi gondolkodás – szó-fogalom, kép-fogalom, digitális közvetítés-analóg megjelenítés,
a közvetlen érzékszervi recepció, az egyesként megjelenítő általános, c) az intenzív totalitás. – Mimészizs és poiészisz, utánzás és alkotás; az esztétika gnószeológiai és ontológiai szemlélete; a műalkotás, mint a létezés autonóm módja.
III. Az esztétikum emberközpontúsága
Antropomorfizmus - antropocentrizmus – A mágikus kultúra emberszerű világképe – Az érzelmek jelentősége a) egzisztenciális, élettani beágyazottság b) személyes és közösségi, értékelő és cselekedtető funkció c) érzelem és művészet, a katharzis.
IV. A különös és a tipikus
A különös, mint filozófiai kategória – A művészi különös, mint tipikus: klasszika és romantika, „ideális” és „reális” művészetszemlélet; statika és dinamika – A tipikus történelmisége; tipikus helyzet - tipikus jellem.
V. A művészetek osztályozása
Az osztályozás különböző nézőpontjai a történelemben – Egyidejű és folyamatos művészi megjelenítés, „testek” és „cselekvények”: Lessing: Laokoonja – Vizuális és auditív befogadás – Tárgyszerűség és funkció; a zene helye a művészetek rendszerében.
VI. A zene esztétikai értelmezésének különböző történelmi hagyományai
Az „utánzás”-esztétika – A beszédszerűség, mint magyarázó elv; az „érzelem” esztétika – A Pythagoreus hagyomány; számszerűség, kozmikus értelmezés és számmisztika – Zeneesztétikai agnoszticizmus.
VII. A zene, mint az emberi kommunikáció sajátos közlő eszköze
A zene eredetére vonatkozó különböző felfogások – A zene kialakulásának forrásai a közösségi létben – A hallás jelentősége az emberi tájékozódásban – Zörej és zenei hang; a zene szenzuális- élettani és jelentésközlő funkciója; kinesztéziás és térszerű zene-érzékelés – A zenei hangmagasságok és időtartamok rendje, két és három elem logikája, hangrendszerek, dallam-elemek felépülése, jelentő funkciója; többszólamúság – A zenei cselekvény, mint a létezés folyamatának folyamatos, szervezett, hangzó modellje.
VIII. A zene és az emberi kommunikáció különböző tartományai
Zene és gesztus a) a zenei gesztus, mint emberi magatartásformák hallható közlése b) a zenei gesztika történelmi hagyománya; kheironomia, neumák, hangjegyírás c) a közösség zenei módon szervezett gesztus-rendjei: a táncok, történelmi és zenetörténeti jelentőségük – Zene és beszéd a) közös akusztikus jellegük, átmeneteik, kölcsönösségük b) közös gesztikai hátterük; a beszéd hallható gesztika c) zene és beszéd megkülönböztető jegyei α) a beszéd a tárgyi-fogalmi közlés és megjelölés módja β) a zene az összefüggések tárgyiasságon túli hangzó megjelenítése γ) érintkezésük sajátos terülezte a költői nyelv.
IX. A zene és külső környezete
Zene és mozgás, zene és tér; zenei tér-szimbolika – Szünesztéziás jelenségek, látási képzettársítások, zene és fény, zene és szín – A hangutánzás köre, problematikája.
X. Tartalom és forma általános, esztétikai és zenei problémái
A műalkotás formálódásának logikai mozzanatai: tárgy, eszme, téma, műfaj, szerkezet, előadás, stílus – A forma, mint a létezés módja; a művészi formálás, mint a szemléltetés módszere, sűrítés és ellenkezője – A zenei tartalom és forma történelmi problematikája; abszolút és program-zene vitája; a zenemű programjának helyes értelmezése.
XI. A művészet társadalmi életmódja
A művészi alkotás maradandóságának kérdése: korhoz kötöttség és koron felüliség egysége és ellentmondása – A zene a társadalmi függőség és igény függésében, a hangszerek, fejlődésük és használatuk történelmi példái.
XII. A szép problematikája
Kant félreértett formulája – A szép, mint a jelenségben adekvát módon szemlélhető lényeg – A szép és a többi esztétikai kategória – A szép és más érték-szférák kölcsönhatása, keveredése – A szép és az emberi szépség-eszmény – A szabad birtoklás és azonosulás élménye a szép átélésének feltétele – Való és kellő, „Sein” és „Sollen” dialektikája a művészi megjelenítésben; igaz és kellemes – A szép, mint a megvalósult kellő szemlélhetősége, élménye.
A képzés célja:
Bevezetés az erkölcsfilozófia alapvető fogalmaiba.
Az erkölcsfilozófia történetének áttekintése.
Etikai dilemmák vizsgálata szépművészeti alkotásokban.
A hallgatók általános morális érzékenységének fejlesztése.
A tantárgy felépítése:
1. szemeszter
- Az etika, a morál és az erkölcs fogalmának tisztázása. Leíró, normatív és metaetika. A jelenkor erkölcsi pluralizmusa/krízise
- Az erkölcsfilozófia jelenleg legerősebb áramlatai
- Az etika története. Hellén kezdetek és Arisztotelész erényetikája
- A hellenizmus individualista erényetikái (sztoa, hedonizmus, künikosz morál, epikureizmus)
- A kereszténység erkölcsteológiája I. (Szent Ágoston, Abélard)
- A kereszténység erkölcsteológiája II. (A. Szent Tamás erényfelfogása)
- Néhány erény a gyakorlati életben. Közös értelmezés (igazságosság, türelem, őszinteség stb.)
- A 16. század mint fordulópont. Reneszánsz, racionalizmus, szabadság és szubjektivizmus. (Machiavelli)
- Individuum és morál. A felvilágosodás dilemmái. (Locke, De Sade, Hume és Diderot)
- A modernitás megoldási kísérletei. Kant erkölcsfilozófiája mint deontológia (jog- és kötelességelvűség)
- Deontológia II. (J. Rawls igazságosságelmélete)
- Konzekvencionalizmus és utilitarizmus. (Bentham és J. S. Mill)
- Utilitarizmus a 20. században. (Liberális és autokrata utilitarizmusok)
- Konzultáció, az értékelés előkészítése
2. szemeszter
- Szubjektivista erkölcsfilozófia a 19. században (Sören Kierkegaard)
- Kierkegaard II.
- Friedrich Nietzsche morálfilozófiája
- Nietzsche II.
- Az erkölcs ábrázolásának lehetőségei a szépirodalomban: didaxis, dezilluzionizmus és irónia
- Kemény Zsigmond: Két boldog című beszélyének közös elemzése (otthoni olvasás után)
- Filmelemzés etikai szempontból (J. Jarmusch: Lakókocsi, éjjel)
- Gyakorlati erkölcsi dilemmák, többjelentésű morális szituációk I. Az abortusz
- Gyakorlati erkölcs II. Az eutanázia
- Gyakorlati erkölcs III. Tudomány, technológia és bioetika
- Gyakorlati erkölcs IV. Politika és morál
- Filmelemzés: F. Fellini: Zenekari próba
- Az erkölcsfilozófia kérdéseinek összefoglalása
- Konzultáció, az értékelés előkészítése
Ajánlott szakirodalom:
Turgonyi Zoltán: Etika (Bp., 2002)
Nyíri Tamás: Alapvető etika (Bp., 1994)
Böckle, Franz: A morálteológia alapfogalmai (Bécs, 1975)
Beran Ferenc szerk.: Emberismeret és etika (Bp., 2002)
Sebestyén Jenő: Református etika (Bp. – Gödöllő, 2000)
Comte-Sponville, André: Kis könyv a nagy erényekről (Bp., 2001)
MacIntyre, Alasdair: Az erény nyomában (Bp., 1999)
Gaizler Gyula – Nyéky Kálmán: Bioetika (Bp., 2003)
A tárgy feladata:
A zenészek egyetemi szintű oktatásának fontos kiegészítő része olyan stúdiumok sora, melyek a művelődés széles területén nyújt nekik a középiskolánál magasabb szintű tájékozódási lehetőséget. Számolni kell ugyanis azzal, hogy – más egyetemi hallgatókkal szemben – a hivatásos zenész kisgyermek kora óta napi 4-5 vagy még több órában hangokkal foglalkozik, középiskoláját többnyire szakiskolában végezte. Ugyanakkor a zenei munka erős szellemi dimenziója a történelem folyamán mindig fogékonnyá tette művelőit más művészetek és szakmák előtt. E stúdiumok funkciója azonban nem az, hogy egy meghatározott ismeretkörrel járuljon hozzá a zenei tárgyakhoz, hanem az, hogy általában a tágítsa a hallgató intellektuális és érzelmi horizontját, egyben ellensúlyozza is a zenei tanulmányok egyoldalúságait. A hallgató hangszerének adottságai és egyéni tehetsége jelentős szerepet játszik annak eldöntésében, hogy a kultúra melyik területéről akar magasabb szintű tapasztalatokat szerezni.
Éppen ezért az egyetem több kulturális területet megnyit a hallgatók előtt, melyekből mintegy kötelezően választható tárgy-együttesből a hallgató alakíthatja ki a kurrikulumot. A pusztán közművelődési szint túlhaladását a szakma legjobb szakembereinek meghívásával kell elősegíteni. Emiatt a tárgyért felelős oktató megjelölésén túl nem kívánatos állandó oktatók alkalmazása, mert ez vagy a szakszerűség megőrzése ellen hatna, vagy – alacsony óraszámok tudomásul vételével – az egyetem számára gazdaságtalan lenne. Az azonban kívánatos, hogy bizonyos stúdiumok bevált vendégelőadók visszahívásával ismét és ismét megjelenjenek a tanévi programokban.
A kurzusok tárgyát úgy kell meghatározni, hogy az anyagban való elmélyedésre alkalmat adjon. A lehetséges tárgykörök:
- művészettörténet
- szövegértés és -fogalmazás (stilisztika)
- verstan
- színháztörténet és dramaturgia
- művelődéstörténet
- egyháztörténet
- a magyar irodalmi nyelv
- irodalomtörténet és műelemzés
- néprajz
- várostörténet
- eszmetörténeti mozgalmak
- általános stílustörténet
A szakirodalom a meghirdetett témához igazodik. Példaképpen néhány alapmű:
- Magyar Értelmező Kéziszótár
- Arany János tanulmányai
- Szepes Erika – Szerdahelyi István: Verstan. Budapest, 1998.
- Mezey László: Deákság és Európa. Irodalmi műveltségünk alapvetésének vázlata. Budapest, 1979.
- Győrffy György: István király és műve. Budapest, 2000.
- Aradi Nóra – Marosi Ernő – Beke László: A magyarországi művészet története. Budapest, 1987.
- Marosi Ernő: A középkor művészete. Budapest, 1998.
Az általános zenetörténet tantárgy mindenekelőtt a nyugati civilizáció zenéjének legfontosabb korszakaival, irányzataival, stílusaival, műfajaival, alkotóival és műveivel, előadóművészetével illetve zenei életével ismerteti meg a hallgatót. Csak érintőleg foglalkozik más (keleti, afrikai) kultúrák zenéjével, népzenével, jazzel illetve a magyar zenével – ez utóbbi történetének részletesebb bemutatása a magyar zenetörténet tárgy feladata. A tanárnak minden szemeszterben fel kell mutatnia a változások fő tendenciáit, azok vélhető okait, társadalmi-történelmi-társművészeti hátterét, anélkül azonban, hogy a zenetörténeti eseményeket egyszerű „fejlődéstörténetként” értelmezné.
Miután egyelőre nem áll rendelkezésre elfogadható, korszerű, a zenetörténet egészét vagy legalább nagyobb részeit átfogó magyar nyelvű tankönyv, illetve jegyzet, a tanár feladata, hogy olvasmányokat, könyveket, esetleg könyvekből fejezeteket jelöljön ki, amelyekből a hallgató – órákon készített jegyzetei mellett - a vizsgára készülhet. Az egyes tárgyköröknél tájékoztató jelleggel adjuk meg a legfontosabb magyar nyelvű szakirodalmat (mindig a magyar kiadás dátumával, s csak a legfontosabb adatokra szorítkozva). Minden szemeszternél használható könyv (bár fenntartásokkal): Schonberg, H. C: A nagy zeneszerzők élete, Bp, 1998.
I. A zene keletkezésével kapcsolatos elméletek; az ókori kultúrák zenéje, részletesebben az ókori görög zene; a kereszténység zenéje; a középkori világi zene; az európai többszólamúság kialakulása (a 16. század zenéjéig).
Ajánlott szakirodalom:
Kárpáti János: Kelet zenéje. Bp, 1981
Dobszay László: A gregorián kézikönyve. Bp, 1993
Mezey János: Korai polifónia. Bp, 1997
Gülke, Peter: Szerzetesek, polgárok, trubadúrok. Bp, 1979
Brown, Howard M: A reneszánsz zenéje. Bp, 1981
II. A barokk zene; az opera, oratórium, kantáta kialakulása és első jelentős alkotásai.
Ajánlott szakirodalom:
Palisca, C. V.: Barokk zene. Bp, 1976
Wolff, Chr: Bach. Bp, 2004
Wolff, Chr, etc: A Bach család. Grove monográfiák. Bp, 1989
Dean, V: Händel. Grove. Bp, 1987
Talbot, M, etc: Olasz barokk mesterek. Grove. Bp, 1990
III. A klasszika előzményei; a zenekari szimfónia és a vonósnégyes kialakulása; Haydn, Mozart és Beethoven művészete; az opera 18. századi története.
Ajánlott szakirodalom:
Geiringer, C: Joseph Haydn. Bp, 1970
Robbins Landon, H. C.: Mozart utolsó éve. Bp, 2001
Sadie, S: Mozart. Grove. Bp, 1987
Kerman, J – Tyson, A: Beethoven. Grove. Bp, 1986
Mozart Breviárium. Összeállította és ford. Kovács János. Bp, 1974
IV. A Lied-műfaj kialakulása, Schubert, Schumann, Mendelssohn, Chopin stb. művészete, a szimfonikus költemény kialakulása, Berlioz és Liszt zenéje (kivéve az utóbbi magyaros műveit – ezek a magyar zenetörténet során tárgyalandók), a 19. századi opera (elsősorban az olasz és német opera) története.
Ajánlott szakirodalom:
Hamburger Klára: Liszt. Bp, 1980
Hamburger Klára: Liszt Kalauz. Bp, 1986
Fischer-Dieskau, D: A Schubert-dalok nyomában. Bp, 1975
Kroó György: Berlioz. Bp, 1980
Dahlhaus, C - Deathridge, J: Wagner. Grove. Bp, 1988
Várnai Péter: Verdi Opera Kalauz. Bp, 1978
V. A 19. század utolsó évtizedeitől a századforduló, illetve a 20. század egyes mesterei: pl. Muszorgszkij, Brahms, Bruckner, Puccini, Mahler, Richard Strauss, Debussy, Ravel, Satie; a francia Hatok munkássága.
Ajánlott szakirodalom:
Erhard, L: Brahms. Bp, 1978
Blaukopf, K: Gustav Mahler. Bp, 1973
Ujfalussy József: Debussy. Bp, 1959
Batta András: R. Strauss. Bp, 1984
Szőllősy András: Arthur Honegger. Bp, 1980
VI. A 20. századi zene irányzatai, mesterei, a legfontosabb műveik (bécsi iskola, neo-stílusok, Stravinsky, szovjet-orosz zene, Messiaen, Ives, Varese, a második világháború utáni főbb irányzatok: szerializmus, elektronika, aleatória, Cage, lengyel iskola). Noha Bartók számos összefüggésben szóba kerül e szemeszter során, az ő munkásságának bemutatása (így például népzenegyűjtése, tudományos tevékenysége) jórészt a magyar zenetörténet keretei közt történik.
A magyar zenetörténet tanításakor mindenekelőtt két fogalmat kell tisztázni: a „magyar” jelző a magyarországi használatra, a történelmi Magyarország egész területére vonatkozik. A „zenetörténet” pedig nemcsak a zeneműveket és szerzőit, hanem egyes korszakok zeneéletét, intézményrendszerét öleli át. A tantárgy oktatásában a következő problémákat kell kezelni.
Nemcsak a magyar nyelvű vagy magyar vonatkozású emlékeket helyezzük előtérbe (amint az korábban, pl. Szabolcsi összefoglalásában történt), hanem az egyházi zene intenzív művelésének korszakában a latin nyelvű, a barokk korban pedig a német nyelvű zenét, valamint a Magyarországra importált zenét is.
Nem szabad sem túlbecsülni, sem alábecsülni egyes korszakok műveit és szerzőit, az ún. „hazai alkotásokat”, hanem az ismert európai jelenségekkel párhuzamosan, lehetőleg objektív módon kell tárgyalni.
Fontos, hogy a magyar zenetörténet teljes vonulatába beemeljük a népzenei jelenségek történeti tárgyalását is.
Az első szemeszterben a tanárnak a honfoglalás korától nagyjából a 19. századi magyar zenéig kell eljutnia. Itt kerülhet sor Liszt magyaros műveinek tárgyalására is. E kurzus során a tanár a hallgatók aktív, gyakorlati közreműködésére is számíthat (pl. úgy, hogy felvételről való bemutatás helyett egyes műveket a hallgatók kisebb-nagyobb önkéntes együttesei szólaltatnak meg, előzetes megbeszélés alapján).
A második szemeszter a 20. század magyar zenéjét mutatja be. A kurzus gerincét Bartók és Kodály életművének tárgyalása képezi. E mellett feltétlenül sor kell keríteni a második világháború utáni évtizedek magyar zenéjének és zenei életének ismertetésére is.
Fontosabb szakirodalom:
Szabolcsi Bence: A magyar zene évszázadai I, II, Budapest 1959, 1961.
Dobszay László: Magyar zenetörténet, Budapest 1998.
Legány Dezső: A magyar zene krónikája, Budapest 1962.
Tallián Tibor: Bartók Béla. Bp, 1981
Ajánlott szakirodalom:
White, E. W: Stravinsky. Bp, 1976
Stravinsky, I – Craft, R: Beszélgetések. Bp, 1987
Sosztakovics, D: Testamentum. Bp, 1997
Arnold Schoenberg levelei. Ford.: Tallián Tibor. Bp, 1974
Webern, A: Előadások, írások, levelek. Válogatta és szerk. Wilheim András. Bp, 1983
A tárgy feladata a magyar zenei örökség ezen alapvető rétegének a tanult zenész szakmai és értelmi színvonalán való összefoglaló megismertetése. A feldolgozandó tárgykörök és ismeretanyagok egyrészt a népzene zenei, másrészt kulturális-néprajzi összetevőjét foglalják magukba:
1.) A magyar népzene stílusrétegei; hangnemi, ritmikai formai sajátságai; a népzenei lejegyzés módszere; népi hangszerek és népi hangszeres zene; a népi előadásmód; a magyar népzene fő fajtáit képviselő népdalanyag memorizálása.
2.) A magyar népzene néprajzi környezete, életmódja; a szájhagyományosság sajátságai; népzene és népszokások; a magyar népzenei dialektusok; a magyar népzene rokonsága; a magyar népzene műzenei és európai környezetében; a népzenekutatás története; a népzenegyűjtés lehetőségei és technikái; a népzene helyzete és kilátásai a XXI. században; a revival–survival problémaköre; a népzene kulturális jelentősége.
A 2 szemeszteren át heti 1 kontaktórában tanult és ugyanannyi munkaórával kiegészülő, összefoglaló népzeneismeret további fakultatív órákkal, majd a mesterfok szakszemináriumainak hallgatásával fejleszthető tovább.
Ajánlott irodalomjegyzék:
Kodály Zoltán: A magyar népzene
Bartók Béla: A magyar népdal
Vargyas Lajos: A magyarság népzenéje
Rajeczky Benjamin Írásai
Magyarország Zenetörténete I-II. kötet népzenei fejezetei
Hangversenyek, ill. operaelőadások látogatása során gyarapodik élményszerűen a jövendő zenész műismeret-repertoárja, tanulmányozhatja a különféle előadóművészi megközelítéseket; itt válik otthonossá a stílusokban, kifejezésmódokban, s itt ismerkedik meg azzal a természetes életközeggel, melybe maga is mint előadóművész, zeneszerző, zenetudós bekapcsolódni szándékozik.
Minthogy a hallgatók e tevékenysége stúdiumaik részét alkotják, hozzá kreditet is kell rendelni. 10 hangverseny/opera meghallgatásával, és a tapasztalatokról szerzett napló bemutatásával a hallgató szemeszterenként 1 kreditet szerez. A napló ellenőrzését végző tanár kérdéseket tehet fel az elhangzott művekkel vagy az előadóművészek teljesítményével kapcsolatban.
A tárgy természeténél fogva ajánlott irodalom nem jelölhető meg; a hallgatók tájékozódását az előadott művek partitúrái segítik.
Az akusztikai (pszichoakusztikai) alapelvek, természettörvények megismerésével a zenével való mindenfajta foglalatoskodás teljesebb, összefüggéseiben átláthatóbb elméleti és az előadói praktikumra is kiható gyakorlati alapot kap. Korunk zeneszerzője (zenetudósa) a technika eszközeit használó alkotóművész. Kommunikációs zavarokhoz, technikai tökéletlenségekhez vezethet az akusztikai alapelvek hiányos tudása.
A képzés célja:
A hallgató tudja és értse a hang fogalmának bevezetésén keresztül a hangforrás- hangtér – hallás hármas egységét. Fedezze fel az anyagi világ zenei világra gyakorolt determinisztikus hatását. Ismerje meg a hangok pszichoakusztikai tulajdonságait, különös tekintettel a zenei következményekre. Képes legyen használható és bővíthető akusztikai fogalomrendszer használatára. Szerezzen alapfokú jártasságot a hangszerkesztési és felvételi technikákban. Képes legyen zenei alkotói gyakorlatában a hangszerek (énekesek) és a termek akusztikai tulajdonságairól tanultakat alkalmazni.
A tantárgy felépítése:
1. szemeszter:
- A hang fogalma
- Rezgéstani alapfogalmak
- A hanghullám fogalma, hangterjedés, hangelnyelés, hanggátlás és -szigetelés
- Teremakusztikai alapfogalmak
- Zenei célú termek fejlődése
- A fül szerkezete
- A hallás idegi mechanizmusa
- Pszichoakusztikai alapfogalmak: szubjektív és objektív hangparaméterek (hangmagasság, dinamika, hangszín, idő és tér), harmóniaérzet, hangrendszerek kialakulás, zenei időérzékelés, térbeli hallás
- Elektronikus hangkreációk pszichoakusztikai paradoxonjai
2. szemeszter:
- Hangfelvétel-technika mint kompozíció
- Hangszerkesztési technika
- Zenei előadói gyakorlat és a termek akusztikai tulajdonságai
- A kompozíció és a tér viszonya
- A hangszerek felépítése
- A hangszerek működésének akusztikai elvei
- A hangszerek hangsugárzása, ülésrendek
- Akusztikai és hangantropológiai szemléletű hangszerfejlődés-elemzés
- A hangszerelés pszichoakusztikai elvei
- A hangszerjáték akusztikai háttere
Ajánlott szakirodalom:
Pap János: Hang-ember-hang. Vince Kiadó, 2002
Tarnóczy Tamás: Zenei akusztika. Zeneműkiadó, 1980
Pap János: Bevezetés a hangszerakusztikába. Főiskolai Jegyzet, 1994
Lakatos Gergely: Stúdiógyakorlat. Egyetemi kézirat
Benade, A. H.: Fundamentals of Musical Acoustics. Oxford Univ. Press, 1978
Rösing, H.- Oerter, R.-Bruhn, H.: Musikpsychologie. Rowohlt, 1993
Meyer, J.: Akustik und musikalische Aufführungspraxis. Verlag Erwin Bochinsky, 1999
Általános szakmai ismeretek és készségek
A zenei nyelv elemeinek (harmónia, forma, ellenpont) elméleti és gyakorlati elsajátítása. Míg a zeneelmélet a zenetörténeti korszakok stílusjegyeit, az azoknak megfelelő elemzési módszereket vizsgálja, a szolfézs a zenei készségek sokirányú fejlesztésével az ezen stílusokban való gyakorlati jártasságot kívánja biztosítani.
Tanegységek:
1. Reneszánsz (modális) stílus: hangsorok, hangkészlet, C-kulcsok, egyházi és világi műfajok.
2. Barokk korszak: a tonális dúr-moll nyelv kialakulása, barokk műfajok és formák, a basso continuo
gyakorlata.
3. Klasszikus stílus/1: a klasszikus harmóniai nyelv, diatónikus, kromatikus és enharmónikus
modulációk.
4. Klasszikus stílus/2: a klasszikus formák – elemzések, a „szonáta-elv” a klasszikus gondolkodásban.
5. 19. század: romantikus harmóniavilág; új hangnem-kapcsolatok; distanciális elv, hangszeres és
vokális műfajok.
6. 20. század: Bartók-elemzések, 20. századi irányzatok: dodekafónia, szerializmus, stb.
Szakirodalom:
Bárdos Lajos: Modális harmóniák (Bp., 1961)
Jeppesen: Ellenpont (Bp., 1975)
Gárdonyi Zoltán: Elemző formatan (Bp., 1979)
J. S. Bach: 4-szólamú korálfeldolgozások
Különböző műfajú kompozíciók az európai zenetörténetből
Számonkérés módja:
Gyakorlati feladatok hétről-hétre szóban, írásban, vagy zongorán; szemeszterenként legalább egy írásbeli dolgozat; az 1-5. szemeszterben gyakorlati jegy.
A 6. szemeszterben szigorlat, mely írásbeli és szóbeli részből áll; a szóbeli követelményeit tételsor, és kijelölt vizsgadarabok alkotják.
A zongora a művek átfogó megismerésének, és különösen a harmóniai érzék fejlesztésének nélkülözhetetlen eszköze, melyen a hallgatónak – bármely zenei szakágban tevékenykedik – otthonosan kell mozognia, tájékozódnia. Feladat az előtanulmányok során szerzett zongora, különböző játékformák (akkord, skála, futam) gyakorlása; a biztos stílusismeret; a kottában való vertikális tájékozódás, a lapról olvasás elsajátítása. (A zongora szakirány hallgatói számára e tárgy helyett a zongorakíséret, lapról játék kötelező.)
Ajánlott szintjelző műjegyzék (záróvizsga követelménye; a kotta nélküli játék nem követelmény)
- Bach: egy kétszólamú invenció vagy egy darab a 18 kis prelúdium sorozatból
- Haydn, Mozart vagy Beethoven kisebb szonátáiból egy tétel, vagy könnyű szonatina
- Bartók zongoradarabjai legalább a Mikrokozmosz IV. szintjén vagy Bartók kortársának darabja, egy virtuóz (allegro tempó-karakterű) darab
- tetszés szerinti mű kísérete, partnerrel előadva
A hangszeres előadóművészetnek legelső kezdetei óta alapvető gyakorlata a társas zenélés. Irodalma hatalmas, egy élethossz alatt szinte megismerhetetlen, és biztosan megtanulhatatlan. A tárgy keretében meg kell értetni a növendékekkel a kamarazenélés lényegét, fontosságát, jártassá tenni őket a különböző zenei stílusokban. A klasszikus kamarazenei törzsanyagon kívül helyet kell benne kapnia olyan speciális, ma már nem mellőzhető tudásnak, mint a „régi zene” illetve a „kortárs zene” kamarazenéjének olvasata.
A kamarazene a zeneirodalom kiemelkedő értékű műfajainak megismertetésével együtt fejleszti a zenész alkalmazkodó képességét, a ritmusérzékét, a dinamikai kontrollját; egy sor más fontos zenei komponens főként e környezetben gyakorolható. A tárgyhoz tartozik a különféle stílusok jellegzetes kamarazenei formációinak, műfajainak, műformáinak és stílusnormáinak megismerése és a tudatosan szervezett és célirányosan végzett próbamunka gyakorlatának kialakítása, fejlesztése.
A kamarazene műveléséhez előfeltétel, hogy a növendékek technikailag akadály nélkül, művészi színvonalon játszanak hangszerükön. Így az egyetem alapképzési programjába a legfontosabb (a főtárgy után legtöbb kreditet adó) kötelező melléktárgy
A kortárszene célja az új társas-zenei formációkban, többnyire szabadon választott hangszerekkel (köztük ütőhangszerekkel vagy hangkeltő eszközökkel) előadott vagy szabályozottan improvizált művek megszólaltatása, valamint a kortárs zenei notáció eljárásainak megismerése. Az új társas-zenei formációk utóbbi évtizedekben kialakult speciális formációja az un. ensemble-játék, amelyre e tárgy keretében lehet felkészíteni a hangszereseket. Az egyéb, sok esetben darabról-darabra változó összetételű formációkban pedig azok a hallgatók is alapvető gyakorlati ismeretekre tehetnek szert a kortárs zenei együttjáték tekintetében, akik a professzionális hangszeres tudást igénylő ensemble-játékban nem tudnak részt venni.
Ajánlott irodalom:
- Bármely ensemble-ra vagy nagyobb méretű kamaregyüttesre írott mű az alábbi XX. századi klasszikus és kortárs szerzők műveiből: Berg, Berio, Boulez, Cage, Donatoni, Feldman, Kagel, Kurtág, Ligeti, Lutoslawski, Maderna, Messiaen, Reich, Schönberg, Stockhausen, Stravinsky, Varèse, Webern, Chr. Wolff
- Szabad hangszeres összeállítású kamaraművek: elsősorban Cage, Cardew, Reich, Rzewski, Wolff művek; Sáry László: Kreatív zenei gyakorlatok
A tantárgy programja:
A Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem művészképző profiljának kiemelten fontos alkotórésze a nagy létszámú zenekar illetve énekkar működtetése. Ezen együttes célja mindenekelőtt az, hogy a hallgatók egy vagy több nagyformátumú, nemzetközi elismertségű, tapasztalt művésztanár irányításával kapjanak bepillantást a zenekari ill. énekkari előadó művészet szakmai és pedagógiai műhelytitkaiba.
További fontos célja a tantárgynak, hogy megismertesse a hallgatókat a zenetörténet különböző korszakainak kiemelkedő jelentőségű műveivel, és alkalmat teremtsen arra, hogy hallgatók e művek hangversenypódiumon való, megfelelő minőségű megszólaltatásában részt vegyenek.
A zenekar és énekkar rendszeres időnként önálló hangversenyt ad, közreműködik az Egyetem ünnepi eseményein, jeles magyar és külföldi zeneszerzők aktuális évfordulóin, más hazai és nemzetközi zenei rendezvényeken, fesztiválokon.
Az énekkari műsorok legnagyobb részét a cappella művek alkotják, de a zenekarral közösen megvalósított nagyszabású, oratórikus produkciók az egyetem zenei életének kiváltságos eseményei.
Differenciált szakmai ismeretek és készségek
A képzés célja, hogy a képzésben résztvevő hallgatók az alapképzés hat szemesztere során széles körű, korszerű ismeretekre tegyenek szert az ütőhangszeres művészet elméleti és gyakorlati kérdéseinek vonatkozásában. A képzésben hangsúlyos szerepet kap a szimfonikus zenekari repertoár megismerése és elsajátítása, a XX. századi ütőhangszeres szóló - és kamaraművek, valamint a különböző notációk ismerete.
Az ütőhangszeres szóló repertoár elsajátításán kívül (6 szemeszter, 1 kontaktóra/hét) a hallgatóknak részt kell venniük ütőhangszeres kamarazenében (6 szemeszter, 2 óra), más hangszerekkel közösen játszott kamarazenében (6 szemeszter, 1 óra) és zenekari repertoár-ismeret órán (4 szemeszter, 1 óra).
A képzés törzsanyaga:
Vibrafon/Marimba:
Paul Creston: Concertino for Marimba
Clair Omar Musser: Etűdök marimbára
Gordon Stout: Válogatott művek marimbára
Keiko Abe: Válogatott művek marimbára
Jacob Druckmann: Reflections on the Nature of Water
Reményi Attila: Strokes
Kiss Sándor: Dhamar Thal
Juhász Balázs: Etűdök marimbára
Átiratok:
- J. S. Bach: Szólószonáták és partiták hegedűre
- J. S. Bach: Csellószvitek
Ütőhangszer/Timpani:
Elliot Carter: Eight Pieces for Timpani
Láng István: 7 studi
Bob Becker: Lahara
Set-up:
Maki Ishii: Thirteen Drums
F. B. Mache: Phoenix
Iannis Xenakis: Rebonds
Morton Feldmann: King of Denmark
Frederic Rzewski: To the Earth
David Lang: Anvil Chorus
John Cage: One 4
Kevin Volans: She Who Sleeps with a Small Blanket
Kevin Volans: Asanga
Eötvös Péter: Psalm 151 - in memoriam Frank Zappa
Ütőhangszeres kamara:
Balassa Sándor: Quartetto
Dubrovay László: Ütős szimfónia
Márta István: Babaházi történet
Gémesi Géza: Quartetto
Vajda Gergely: Non-figuratív
Jeney Zoltán: Arupa
Sáry László: Kotyogó kő egy korsóban
Sáry László: Napraforgó
Dukay Barnabás: Lebegő pára a mélység színén - a kavargó esti szelekben
Kocsis Zoltán: Utolsó találkozás
Holló Aurél: 39 - a manicheus álma / beFORe JOHN3
Holló Aurél: José - beFORe JOHN5
Holló Aurél - Váczi Zoltán: Hagyományok / beFORe JOHN7
Edgar Varése: Ionisation
John Cage: Trio
John Cage: Quartet
John Cage: First Construction
John Cage: Second Construction
John Cage: Third Construction
John Cage: She is asleep
John Cage: Four 4
John Cage - Lou Harrison: Double Music – Lou Harrison
Válogatott művek ütőhangszerekre
Alan Hovhaness: Válogatott művek ütőhangszerekre
Carlos Chavez: Toccata
Carlos Chavez: Tambuco
Steve Reich: Marimba Phase
Steve Reich: Music for Pieces of Wood
Steve Reich: Drumming - Part One
Steve Reich: Nagoya Marimbas
Steve Reich: Six Marimbas
Lukas Ligeti: Pattern Transformation
Thierry de Mey: Musique de Table
Emmanuel Séjourné: The Martian Tribes
Andrew Thomas: Three Transformation
G. H. Green: Novelty Ragtime Selection
Yoshihisa Taira: Hierophonie V.
Átiratok:
Gibbons. Keyboard Music
Reneszánsz madrigálok
M. Ravel: Lúdanyó meséi
C. A. Debussy: Clair de lune
C. A. Debussy: Három tétel a Gyermekkuckóból
Muszorgszkij: Három tétel az Egy kiállítás képeiből
Ütőhangszeres kamarazene (más hangszerekkel):
Bartók Béla: Szonáta két zongorára és ütőhangszerekre
Petrovics Emil: Passamezzo & Saltarello
Dubrovay László: Sei duo
Bakki József: Pas de deux
Bakki József: Sospiri e gridi
Sáry László. Pentagramm
Sáry László: Miniatűrök
A. Jolivet: Suite en concert
G. Crumb: An Idyll of Misbegotten
Lou Harrison: Flute Concerto
John Cage: forever and sunsmell
John Cage: Amores
Steve Reich: Sextet
J. S. Bach: Hegedű-zongora szonáták
Tradicionális ütőhangszeres zene:
Gahu (Ghana)
Agbadza (Ghana)
Amadinda (Uganda)
Kyuma - Omusango gwabalere (Uganda)
Xylophone Fang (Gabon)
Magogodo (Malawi)
Jegog Bumbung (Bali, Indonézia)
Kailao (Tonga)
Otea (Tahiti)
Txalaparta (Baszkföld)
A számonkérés módja:
Az 1-5. szemeszter végén kollokvium, a 6. szemeszter végén diplomahangverseny. A hallgatóknak az alábbi kategóriákba sorolt műveket kell bemutatnia részben a tanszaki koncertek, részben a szemesztereket lezáró vizsgák során:
szóló vibrafon/marimba repertoár: 2 mű / szemeszter
szóló ütőhangszeres/timpani repertoár: 2 mű / szemeszter
szóló set-up repertoár: 1 mű / szemeszter
ütőhangszeres kamara: 3-4 mű / szemeszter
kamarazene ( más hangszerrel): 1 mű / szemeszter
szabadon választott és önállóan feldolgozott anyag 1 mű / szemeszter
További kötelezettségek:
Repertoárismeret az általános követelmény szerint. A rendelkezésre álló és a zenekari hangverseny-gyakorlatot követő leggyakrabban játszott alkotások szemelvényei, a tantárgyi programban közölt jegyzék szerint.
Hangversenyezés: Minimális követelmény szemeszterenként 2 hangversenyen való közreműködés.
