Tanítványait, hallgatóit ösztönző szavával, biztató tekintetével egyúttal mindjárt munkatársaivá is fogadta, ellenállhatatlanul vonzotta útitársul izgalmas, közös szellemi Kalandokra. …Így mi, munkatársai is állandóan, újra meg újra tanítványaivá szegődtünk, boldogan és csodálva bíztuk rá magunkat, követtük gazdagságának végtelen birodalmába. Felcsillant ilyenkor diákos, cinkos mosolya és jóakaróan tette észrevétlenné a tudásunk mértéke közti végtelen távolságot. Szellemének fölénye nem nyomasztott, hanem fölemelt, magához növelt, a szónak eredeti, szótári jelentése szerint. (Ujfalussy József Szabolcsi Bencéről)